Szentmártoni János:

Idegen

feltöltve: 2004.02.27.
Nyomtatható változat (pdf)

Kocsmában a sarokba ül,
nem szereti, ha hozzá szólnak;
hangos kortyaiban lázasan
nagy hegyeket lapátolnak.

Most hogy ezt a verset írja,
kint lovaskocsi zörög végig
- attól fél, hogy elragadja,
s meg sem áll a felejtésig.

Lóháton vagy szénaboglyán
- így szekerezik majd vissza,
míg össze nem sűrül körötte
minden, mint papírján a tinta.

Ha énekel, ajtó dörren,
szél dönt derekáig fákat;
ha siet, megbotlik egy kőben,
s a por ostorként nekitámad.