Sóti Dezső

Részlet a ZK2 rendszer 3. bolygójáról készült jelentésből

feltöltve: 2003.04.02.
Nyomtatható változat (pdf)

 

...A ZK2 naprendszerben a csillagtól a harmadik planétán összetett szerves életre, sőt egy viszonylag fejlett technikai civilizációra bukkantunk. Az ilyen estekre vonatkozó biztonsági előírásoknak megfelelően a bolygót három quambi fénypercnél jobban nem közelítettük meg. Ezért csupán közvetetten, kezdetleges elektromágneses hullámokkal kommunikáló eszközeik adásaiból szerezhettünk némi információt. Arra a következtetésre jutottunk, hogy egy meglehetősen furcsa, nagy mértékben degenerálódott társadalom él a bolygón. Megfigyeléseink szerint a szórakoztatásra szánt műsorok legnagyobb része arról szól, hogy a történet középpontjában álló egyed, vagy egyedek lemészárolnak sokszor több száz másik egyedet. Úgy tűnik, a bolygót benépesítő lények ezt élvezik a legjobban, és ebből sajnos azt a kézenfekvő következtetést kell levonnunk, hogy értelmi képességeik messze alulmaradnak, agresszivitásuk pedig felülmúlja azt a szintet, amit technikai szintjük alapján feltételezhetnénk. Ezek a műsorok főleg a bolygó azon részein terjedtek el, ahol az öldöklésnek nem tudnak szabadon hódolni, mert a területi törvények ezt büntetik. Máshol viszont úgy tűnik, hogy ezt a bizarr szórakozást szabadon végezhetik, sőt, néhol erre kényszerítik, vagy fizetnek nekik érte. Ennek azonban az az ára, hogy ezekben a zónákban, - melyek esetleg valamiféle szórakozásra kijelölt területek - sok egyed az alapvető létszükségleteit sem tudja kielégíteni. Ahol viszont éppen nem folyik egymás kiirtása, ott egészen más problémák foglalkoztatják az egyedeket, mint a szükséges táplálék, vagy ruházat megszerzése. Következtetéseink alapját azok a rövid, vásárlásösztönző műsorok képzik, melyeket a szórakoztató adásokat megszakítva sugároznak. Úgy tűnik, életük egyik fontos problémája, hogy a ruháik tisztítására használt gépbe milyen vegyianyagokat töltsenek. Elképzelhető, hogy ruházatuk szennyeződésmentességétől talán egészségük, társadalmi helyzetük, vagy az életük függhet. Egy másik, még ennél is rejtélyesebb jelenség, hogy a nőnemű egyedeknek olyan termékekre van szükségük, amik valamiféle kék folyadékot képesek elnyelni. Hogy ez valójában mi, arról csak találgatásaink vannak, esetleg valamilyen váladékról lehet szó. Szinte biztos, hogy ez a váladék életük elején mindkét nemnél jelentkezik, ennek tárolására külön nedvszívó termékeket gyártanak. A hímneműeknél feltehetőleg a váladék-elválasztás életük későbbi szakaszában megszűnik. Mindenesetre ezt a kérdést még tanulmányoznunk kell, talán az ismeretterjesztő adásokból majd több információhoz jutunk. Igen érdekes, hogy a legtöbb, a testükkel kapcsolatba kerülő készítmény, valamilyen tudatmódosító szert tartalmaz. A szilárd- és folyékony táplálékok, a felső végtagok hajlataiba kent és permetezett anyagok, valamint a fejük tetején nőtt szőrzetbe dörzsölt habzó folyadékok hatására felszabadultak, boldogok és magabiztosak lesznek. Feltételezhetjük, hogy ily módon stimulánsokat juttatnak szervezetükbe. Nyilván a lakosság ezen része így kárpótolja magát, amiért az öldöklésből ők csak virtuálisan vehetik ki részüket. Ennél is sokkal furcsább, hogy pici, parázsló rudacskákból füstöt szívnak be, majd kifújják. Amennyire a lények érzelmeit meg tudjuk ítélni, ezt a szenvedélyüket általában nem követi hangulatváltozás, ezért a rudacskák valószínűleg nem narkotikumok. A groteszk, és eddigi tapasztalataink szerint a természetben egyedülálló szokásra még szintén nem találtunk logikus magyarázatot. Egyik kutató kollégánk felvetette azt a lehetőséget, hogy talán azért van szükségük erre, mert függőségbe kerülnek, és ezért újabb és újabb rudacskák füstjét kell belélegezniük. Ám akkor felmerül a kérdés, hogyan alakul ki ez a függőség. Értelemszerűen az első alkalmak nem lehetnek túl kellemesek, hiszen az égéstermékek beszívása alapvetően természetellenes. Akkor pedig mi motiválja őket erre? Kétségkívül nem azért kezdik el, hogy aztán függőségbe kerüljenek egy nyilvánvalóan egészségtelen anyaggal. Ennyire ostoba még egy ilyen barbár faj sem lehet. Bízom benne, hogy a bolygó közelebbi vizsgálata során fényt deríthetünk az egyenlőre még homályos pontokra...

Megjelent a Lyukasóra 2003. novemberi számában is.