Kondor Péter

Kristályt forgatsz kéken

Valamiféle
skandináv kristályt
forgatsz kéken
a szemed helyén
és pártában hagyom
séta közben
tarkón a kezem
jöttömben tőled
pazar kocsi
forró tallérjain
gurulva könyökölhet ki
kísérve hazáig a dél...
ő ismer meg
és csillapítana már
engem
akár lukas fogát
ha arannyal tömik be...
mert emlékszem
tudja is
elsőre egy
ól friss bádogtetejéről
figyelte tétlenül..
nézte szikrázva végig
amint cigányok rúgják
össze fölöttem..
ahogy a pipogya vacka
hókunyhóm omlik..
magát stírölte aztán
tovább hanyatt
lábujjai között
gyémánt félkrajcárban..
és gyöngy szalad szét
utána mindig
maréknyi valótlan...
A tökély lehetett
a purdék taknya
nyerő
lóherének fagyva
a kabátujjon ..
mert én éltem át
őket is...
túl...
hát így felejthetted
a minap te is
mint alsószennyest
a csapba
csokraink..

Látom
tarthattam hiába
éveken át
valamiféle káprázat homlokát
az árok partján
hiszen a kedvéért érted félre
te is mosolyom és sétáltatod
pedigrés bánattá..
Hát bocsássa meg
hektárnyi gyöngyvirág
és Isten legfőképp
amiért
kristályt forgatsz
kéken a szemed helyén
és tarkón a kezünk még

2002 augusztusa