Balogh Róbert Gyula

feltöltve: 2005.01.01.
Nyomtatható változat (pdf)

A hormonok nem kellenek!

Lelkemben egyre csak üszkösödő sebek, mit ezek ejtenek.
Az nem lehet, hogy ketten vagyunk?!
A hormonok meg én sétálgatunk.
Ott a kedvenc padunk ENGEDJ EL végre!
Kapcsolatunknak most legyen vége!

Lenolaj

Kullancsként a fülcimpádon himbálóznék,
s a köldöködben sima puha ágyra lelnék.
És akkor szemed kék vizében fürödve,
meglátva engem rád a félelem törne.
Nincs más itthon! Lenolaj kell erre a kis dögre!